1) Sétálok végig az utcán,
Van egy mély lyuk a járdán
Beleesek.
Elveszett vagyok… remény nélküli
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

2) Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú idõbe telik, mire kijutok.

3) Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek… ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.

4) Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.

5) Egy másik utcán sétálok.
(Portia Nelson – népszerû amerikai énekes,
dalszerzõ, rákból történõ felgyógyulása után írta
ezt a mások által sokat idézett önéletrajz-szöveget
A vers megtalálható pl. Sogyal Rinpoche
„The Tibetan Book of Living and Dying” c.
könyvében is.)