Ősi kínai történet

Egy földművesnek egyetlen öreg lova volt, amit földje megmunkálására használt. Egy nap a ló elfutott a hegyekbe, és amikor a földműves szomszédai meghallották, sopánkodtak a földműves balszerencséjén. „Balszerencse? Jószerencse? Ki tudja?” – mondta a földműves.

Egy héttel később a ló visszatért a hegyekből egy egész ménessel, és ezúttal a szomszédok gratuláltak a földművesnek a jószerencséjéhez. „Jószerencse? Balszerencse? Ki tudja? – mondta a földműves.

Aztán, amikor a földműves fia próbálta betörni az egyik vadlovat, leesett a ló hátáról, és eltörte a lábát. Mindenki úgy vélte, hogy ez aztán igazán balszerencse. Csak a földműves nem, aki így szólt: „Balszerencse? Jószerencse? Ki tudja?”

Pár héttel később a hadsereg bevonult a faluba, és minden épkézláb fiatalembert arra kényszerítettek, hogy elmenjen a véres háborúba. Amikor látták, hogy a földműves fiának el van törve az egyik lába, megengedték, hogy otthon maradjon. Mindenki nagyon örült a földműves jószerencséjének. „Jószerencse? Balszerencse? Ki tudja?”