Hálásnak lenni…szoktál-e?

No nem olyankor, amikor egyértelmű, hogy hálás az ember, mert nagy segítséget vagy szívességet kapott. Hanem nap, mint nap, a természetesnek tűnő dolgokért? Amik szinte semmivé foszlanak bokros teendőink és elégedetlenségeink között.

A kedvesség, a gondoskodás,  a figyelem, az egészség, a jólét oly természetessé tud válni, ha nap mint nap jelen van az életünkben, hogy egy idő után észre sem vesszük. Annál inkább a hiányosságokat! Zúgolódunk, morgolódunk, tönkre tesszük a saját hangulatunkkal együtt a környezetünkét is.

Pedig mennyi minden megadatik, aminek örülhetnénk is. Akár….

Ezt az írást évekkel ezelőtt találtam, elgondolkodtató.
Hátha Neked is segít számba venni, mi mindened VAN, amiért hálás lehetsz!

“Hálás vagyok
A kedvesemért, aki panaszkodik a vacsorára, mert így az estét velem tölti,és nem valaki mással…
Az adókért, amelyeket ki kell fizessek,mert azt jelenti, hogy van munkahelyem…
A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy a barátaimmal tölthettem egy estét…
A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm…
Az árnyékomért,mert kint lehetek a napfényben…
Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam…
A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van…
A nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam…
Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert azt jelenti, hogy hallok….
A mosni meg vasalni valóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám…
Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni…
Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt jelenti, hogy élek…”

(ismeretlen szerző)