Hallottál már a Családállításról?
Mióta ismerem ezt a módszert gyakran kívánom, bárcsak mindenki ismerné!
Lehetősége adódna az embereknek egy boldogabb, élhetőbb életre.
Azt mondják, mindenki úgy él, ahogy jó neki.
Jó, mert kényelmes, jó mert elviselhető, jó, mert valamiért “megéri”.
Miből lehet tudni, hogy valóban jó-e?
Van-e öröm az életedben?
Teszel-e, tudsz-e tenni azért minden nap, hogy ” a lélek szeressen benned lakni”?
A jó élet nem azt jelenti, hogy nincsenek konfliktusok, nincsenek problémák.
Azt jelenti, hogy az utunkba kerülő időnként elszomorító, időnként letaglózó nehézségekre keressük a megoldást, megoldjuk, képesek vagyunk túl jutni rajtuk.
Néha idő kell hozzá, néha segítség.
Van olyan, hogy a sebek begyógyulnak.
Tudunk róluk, emlékszünk rájuk, de képesek vagyunk érzelmi viharok nélkül beszélni róluk, nem söpörjük a szőnyeg alá.
1-1 régi seb újra és újra felszakadhat, vagy egy sérülés újra és újra megtörténhet. (sikertelenség a párkapcsolatokban, munkában, anyagi nehézségek, betegségek, gyerekvállalás, tanulási és viselkedési problémák, döntésképtelenség, felelősségvállalás hiánya, a szeretet kimutatásának vagy elfogadásának a hiánya…)
Ilyenkor hajlamosak vagyunk a külvilágot okolni, mert természetesen az Élet valamilyen esemény formájában “teszi” elénk a tanulási/fejlődési/gyógyulási lehetőséget.
Az eseménynek pedig szereplői is vannak, akikre lehet haragudni, okolni őket.
Ez az a pont, ahol lehetőségünk adódik arra, hogy a saját életünkért felelősséget vállaljunk.
Mit is jelent ez a felelősségvállalás?
Vannak olyan ügyek, amiket akár egyedül is helyre tudunk tenni.
Felismerjük, mi történt, észrevesszük a bennünk kavargó érzéseket, felülemelkedünk, megbocsátunk, viccelődünk…
Ha erre képesek vagyunk, neheztelés nélkül tudunk továbblépni, vidáman végezzük napi tevékenységeinket, egészségesek vagyunk.
Ha ez nem megy, megmarad a megbántottság, haragszunk, beszólogatunk, várjuk, hogy a másik észre vegye a sebünket és kiengeszteljen, akkor csak félre tettük, besöpörtük a a fájdalmat szőnyeg alá.
Ez megronthatja a kapcsolatainkat, keserűvé, magányossá, beteggé is tehet, aminek életünk bármely más területére is hatása lehet.
Ilyenkor szükség van külső segítségre. ( társ, barát/barátnő, önismeretei könyv, cikk, tanfolyam, terapeuta)
Vannak olyan események is az életünkben, amikor rögtön kiderül, hogy egyedül nem tudunk megbirkózni vele. Túl mély, túl nehéz.
Ilyenkor akár évekig benne maradhatunk a gödörben, sőt egy életen át is.
Nyalogathatjuk a sebeinket, sajnálhatjuk magunkat. (Ezt is szabad!)
De ha TUDJUK, hogy tehetünk azért, hogy jobban legyünk,
Vajon tennénk-e érte?
Vagy valamiért még jobb, kényelmesebb benne maradni?
Ezzel nincs is semmi gond, mindenki úgy teszi jobbá vagy szenvedősebbé az életét, ahogy akarja!
Csak ne másokat okoljunk érte!
A Felelősségvállalás azt jelenti, hogy vállalom a felelősséget azért, ahogy érzem magam, amilyen az életem.
Megteszek mindent azért, hogy jobb legyen.
Ebben van a szabad akaratunk, a szabad választásunk.
Ebben van a szabad akaratunk, a szabad választásunk.
Segítség lehet a Családállítás.
A Család- és Lélekállítás egy olyan módszer, melynek során ráláthatunk az életünkre, a családunkban működő mintákra, törvényszerűségekre, a Sorsunkra.
Felismerhetjük és letehetjük áldozati szerepkörünket.
Közelebb kerülhetünk ahhoz, amit Bert Hellinger “Beteljesült élet”-nek nevez:
“A beteljesült élet olyan, amelyben összhangban érzem magam a valósággal, ami olyan, amilyen. Tehát összhangban érzem magam a szüleimmel, úgy, amilyenek, az őseimmel, amilyenek, a kultúrával, amelyben élek, úgy, amilyen, a sorsommal, a korlátaimmal, mindennel, úgy, amilyen, és a lehetőségeimmel, amelyek előttem állnak.”
Szeretettel várlak egy Családállításra, ha úgy érzed, hozzájárulhat az életedhez!
Megköszönöm, ha megosztod ismerőseiddel ezt a lehetőséget.
Bővebb információk:
Lilla
06-70-559-9890
ASSISI SZENT FERENC IMÁJA
Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Amen.
